Ajtónk előtt

Csak egyszerű sima faajtó, de otthonunk ajtaja. ha hosszú ideig távol voltunk, vagy úgy érezzük, hogy az emberek igazságtalanok voltak velünk szemben, ha tele van fejünk apró gondokkal, otthonunk ajtaja mosolyogva hív. Gyere haza! Itt béke, csend és nyugalom van, ami után vágyódsz.

Hadd kint az utcán gondjaidat, amikor otthonod küszöbét átléped, bent pihenj és élvezd a szeretetet. Ne engedd be a világ zajait a házadba.

Ahogy most otthonod ajtaját nézed, mely elválasztja külső és belső életedet, a külső kenyérharcot a bent uralkodó békétől, így látod majd a halált is. Az is egy barátságos ajtó lesz, amelyen keresztül lépsz ha már elfáradtál. Az ajtó másik oldalán már béke, boldogság és otthon vár.

(Berecz Sándor plébános, Emberek! Az élet szép!)

Jó is minden nap hazaérkezni. Haza. Mert most itt van az itthonom, noha a szívem azért otthon (Budapesten) van...és ez így jó. Ha nem jó, akkor is így van, akkor meg sokkal jobb kellemesen felfogni a dolgokat. Úgy könnyebb.

A halál meg..." ha az emberek tudnák mi a halál, nem félnének tőle". Olvastam valahol. Nem foglalkoztat a halál, nem félem, csak ez a szöveg most felhozta. De az összeolvadás a felettes énemmel, a megérkezés "isten kebelére", ahogy  a vallásosak mondják, biztos nem olyan rossz, mint amennyire félnek tőle sokan. Persze az itt maradóknak nem könnyű. De remélhetőleg nem az irigység miatt kell a modernkori embernek félnie a haláltól.