2017 május 15.

Ma végre nekikezdtem a reggeli futásoknak :) Ideális idő, én is ideálisan éreztem magam.

  Ennél jobban nem is kezdődhetne egy elhatározás megvalósítása.

"Ha akarsz valamit, mindig ott lesz benned az ellenállás, hogy mi van ha nem kapod meg. Ha nem akarsz valamit, akkor pedig azért ellenállsz mert nehogy megkapd azt a valamit. Az akarom, nem-akarom hozzáállás Egoföldön tart. Amikor már nincsenek elvárásaid a dolgok kimenetelét illetően, belesimulsz az Élet Áramlásába, mert nem ragadsz meg semmit. A megragadás, -akár a jó dolgoké, akár a rosszaké- mindig görcsösséget, ezért ellenállást hoznak létre benned. Ellenállsz annak Ami Van. Ha elengeded ezeket, megtapasztalhatod az Isteni egykedvűséget, és feloldódsz az Életben. Ami jön azt fogadod, ami megy, az engeded, de nem ragaszkodsz semmihez, felszabadulsz."

- Adyashanti

My Kraft and Strng are within

Meine Kraft und Stärke sind in mir.

Az erőm bennem van

Első hét, első nap. Találd meg a saját áramlásod.

Meine Sicherheit und mein Frieden sind in mir.

 My secyrity and Peace are within... 

A saját biztonságom, a békém magamban van.

Ez volt a mai feladadat:

Béke és biztonság bennem van. Ha biztonságban érzem magam, béke költözik lelkemben, ha jelenlevőnek érzem magam. A biztonságérzetem folyama hazavisz, magamba. Visszatalálok a forrásomhoz.

Mostanában kezdek rátalálni valómra, önmagamra, a forrásenergiámra, isteni önmagamra. Véletlenek nincsenek. Gyönyörűen látni, ahogy lépésről lépésre közelebb kerültem ehhez a tudáshoz... lassan látom a jeleket is, hogy jó úton járok.

Eltölt a szeretet, a hála, a bőség érzése.

Mindannyian Antigonék szeretnénk lenni. De csak Iszménék vagyunk.
Szeretnénk kiállni a jog, a törvény, a hit, az isten, a törvény az erkölcs mellett…de a félelem mindig eltérít bennünket. Félünk. De mitől is? És miért? Mit féltünk?
A szabadságunkat? Ha nem vállalhatjuk a véleményünket, a nézeteinket, akkor nincs is szabadságunk.
Félünk a következményektől? Melyektől? Elvesztünk egy barátot? Az nem is volt igazi barát.
Féltjük a munkahelyünket? Ha jü szakemberek vagyunk, biztosan találunk jobbat. Olyat, ahol értékelik a kiállást, a gerincet, a következetességet.
Félünk elveszíteni egy ember szeretetét? Milyen szeretet az? Milyen szeretet az, ami el lehet veszíteni a hitünkkel, a kiállásunkkal, a ragaszkodásunkkal….az nem is igazi szeretet volt, csak függés.

Szóval, akkor miért nem tudunk Antigonék lenni?

Antigoné kemény, akaraterős. A lelkiismeretének engedelmeskedik, nem keres kibúvót, és nem ismer megalkuvást. A többiek is elismerik igazát, de nem követik példáját, mert nem elég bátrak hozzá. Tragikus hős, halála megrendítő. Talán mégsem hús-vér ember, hanem egy eszme megtestesítője.

Hol a bátorságunk? Hol a hangunk? Hol a hangos szavunk? Hol vannak a bátor tettek?

Elfogytak...vagy talán sose voltak.

Mert minden szó új korlátot teremt,
a gondolat testének szabva formát
s e korlátok közt kigyózik a rend
lépcseje, melyen addig másszuk ormát
új és új látásnak, mígnem messze lent
köddé mosódik minden régi korlát,
s képekből összeáll a képtelen
korlátokból korlátlan végtelen.
(Babits Mihály)

Ajtónk előtt

Csak egyszerű sima faajtó, de otthonunk ajtaja. ha hosszú ideig távol voltunk, vagy úgy érezzük, hogy az emberek igazságtalanok voltak velünk szemben, ha tele van fejünk apró gondokkal, otthonunk ajtaja mosolyogva hív. Gyere haza! Itt béke, csend és nyugalom van, ami után vágyódsz.

Hadd kint az utcán gondjaidat, amikor otthonod küszöbét átléped, bent pihenj és élvezd a szeretetet. Ne engedd be a világ zajait a házadba.

Ahogy most otthonod ajtaját nézed, mely elválasztja külső és belső életedet, a külső kenyérharcot a bent uralkodó békétől, így látod majd a halált is. Az is egy barátságos ajtó lesz, amelyen keresztül lépsz ha már elfáradtál. Az ajtó másik oldalán már béke, boldogság és otthon vár.

(Berecz Sándor plébános, Emberek! Az élet szép!)

Jó is minden nap hazaérkezni. Haza. Mert most itt van az itthonom, noha a szívem azért otthon (Budapesten) van...és ez így jó. Ha nem jó, akkor is így van, akkor meg sokkal jobb kellemesen felfogni a dolgokat. Úgy könnyebb.

A halál meg..." ha az emberek tudnák mi a halál, nem félnének tőle". Olvastam valahol. Nem foglalkoztat a halál, nem félem, csak ez a szöveg most felhozta. De az összeolvadás a felettes énemmel, a megérkezés "isten kebelére", ahogy  a vallásosak mondják, biztos nem olyan rossz, mint amennyire félnek tőle sokan. Persze az itt maradóknak nem könnyű. De remélhetőleg nem az irigység miatt kell a modernkori embernek félnie a haláltól.

Elképesztő, mennyire tudnak emberek, főleg férfiak lelkesedni…
Ezrek, tízezrek gyűlnek össze, hogy egyszerre üvölthessenek, tomboljanak azt ünneplendő, hogy 22 ember rohangál egy zöld mezőn egy kerek valamit kergetve amit saját maguk rúgtak el hogy azután egy hálóval megakaszthassák az útját…
Nem értem.
Vagy mégis.
Ősi ösztön ez, összetartozást keresni, mert ugye, egységben az erő. Ezért van akkora ereje egy törzsi táncnak is… (vagy a moldvaiban egy övesnek…) Ez ugye ma már kevesek kiváltsága. Ezt pótolják a sportesemények…
De én nem szeretem… irtózom minden tömegtől, a lelkesedéstől, a rajongástól. Utálom, ha rajongani kell valamiért, vagy valakiért. A színházban sem szeretem a vastapsot. Rendben, megtapsolom, megérdemlik…..de hogy perceken, tízperceken keresztül verjem a tenyerem…soha. Ezek a "cirkuszok" meg aztán végképp csak arra kellenek, hogy eltereljék a figyelmet, elkendőzzék a valóságot, hamis illúziókba ringassák az embereket. A közösségi érzéshez inkább visszalépek a tánchoz. Egy jó öves - akár fél órán át…az igen. Mondjuk nézni az is unalmas lenne…

Ez a szösszenet egy meccs alapján született. De aztán jött az EB…
Nem, nem változott a véleményem, de van egy másik nézőpont…a meccs, a csapatjátékok a háborúk kicsinyített változatai. Ma már nem vívunk olyan háborúkat mint a középkorban, nincsenek lovagok, nincsenek lovagi játékok… Egy-egy ilyen világverseny, európai verseny olyan, mint egy lovagi torna…az országok kicsiben versengenek egymással a presztízsért, az elismertségért, a dicsőségért…Az emberek meg szeretnek a győztesek mellé állni…népszerűséget szerezni, lubickolni a dicsfényben… a politikusok is. Ők már nem állnak ki maguk a küzdőtérre (bár biztosan lenne pár, aki maga is szívesebben rúgná a labdát), de szükségük van a visszaigazolásra. Mondjuk ez nem magyaráMondjuk ez nem magyarázza és nem menti a magyar kormány esztelen stadionépítéseit, a foci parttalan támogatását.

Február másodika...medve nap... vagy mormota...kinek kinek beállítottága szerint...

Tegnap több videót is megnéztem... 

Hangolódj rá a gazdagságra... nagyon tetszenek ezek a lekesítő videók, egészen addig, míg hallgatom. De aztán egyedül maradok és akkor olyían kicsinek és semminek érzem magam (TÖRÖL, TÖRÖL). Mivel a szavaknak ereje van, ezért úgy döntöttem, inkább mégis megpróbálok máshogyan állni a dolgokhoz. 

Amikor megyek Lauchheimbe dolgozni, akkor végül is van időm mindenfélén gondolkozni...és ma is ezt tettem. Kicsit még kómásan, de azért figyelve... Elképzeltem, hogy benne vagyok az örvénybe, milyen amikor gazdag vagyok, és ezek a munkák csak a hobbim és a kedvtelésem...mert egyelőre így is érzem az újramegtalált tördelői lehetőséget...ami persze jóval több annál már... szóval ezt képzeltem...de sajnos, már a nap elején, már előző este, éjszaka elromlott valami, a kollegám idegessége átragadt rám és lehúzott...lesüllyedtem...aztán semmi nem úgy jött össze, későn feküdtem le, korán keltem, ideges voltam, mert arra gondoltam, most lesz a nagy beszélgetés a leendő főnökömmel....De aztán....ember tervez, Isten végez... Ezen a héten ez nem jön össz, mert csak csütörtökön jön vissza...Majd a jövő héten :)   

Tanulság: időben lefeküdni...jó, ez nem érvényes, ha sok vendég van és maradni kell... JÓ GONDOLATOKKAL KELNI!!!! Le ne essünk a lemezünkről :)