Elképesztő, mennyire tudnak emberek, főleg férfiak lelkesedni…
Ezrek, tízezrek gyűlnek össze, hogy egyszerre üvölthessenek, tomboljanak azt ünneplendő, hogy 22 ember rohangál egy zöld mezőn egy kerek valamit kergetve amit saját maguk rúgtak el hogy azután egy hálóval megakaszthassák az útját…
Nem értem.
Vagy mégis.
Ősi ösztön ez, összetartozást keresni, mert ugye, egységben az erő. Ezért van akkora ereje egy törzsi táncnak is… (vagy a moldvaiban egy övesnek…) Ez ugye ma már kevesek kiváltsága. Ezt pótolják a sportesemények…
De én nem szeretem… irtózom minden tömegtől, a lelkesedéstől, a rajongástól. Utálom, ha rajongani kell valamiért, vagy valakiért. A színházban sem szeretem a vastapsot. Rendben, megtapsolom, megérdemlik…..de hogy perceken, tízperceken keresztül verjem a tenyerem…soha. Ezek a "cirkuszok" meg aztán végképp csak arra kellenek, hogy eltereljék a figyelmet, elkendőzzék a valóságot, hamis illúziókba ringassák az embereket. A közösségi érzéshez inkább visszalépek a tánchoz. Egy jó öves - akár fél órán át…az igen. Mondjuk nézni az is unalmas lenne…

Ez a szösszenet egy meccs alapján született. De aztán jött az EB…
Nem, nem változott a véleményem, de van egy másik nézőpont…a meccs, a csapatjátékok a háborúk kicsinyített változatai. Ma már nem vívunk olyan háborúkat mint a középkorban, nincsenek lovagok, nincsenek lovagi játékok… Egy-egy ilyen világverseny, európai verseny olyan, mint egy lovagi torna…az országok kicsiben versengenek egymással a presztízsért, az elismertségért, a dicsőségért…Az emberek meg szeretnek a győztesek mellé állni…népszerűséget szerezni, lubickolni a dicsfényben… a politikusok is. Ők már nem állnak ki maguk a küzdőtérre (bár biztosan lenne pár, aki maga is szívesebben rúgná a labdát), de szükségük van a visszaigazolásra. Mondjuk ez nem magyaráMondjuk ez nem magyarázza és nem menti a magyar kormány esztelen stadionépítéseit, a foci parttalan támogatását.